Fizikai testünk - IV. Negyed (kollektív és anyagi)

 Először pontokba szedve nézzük meg miket is soroltam ide:
1.Táplálkozás
- Élelmiszer (Bioélelmiszer!)
- Étrendkiegészítők,
- Kozmetikumok,
- Gyógytermékek
- Gyógyszer (gátol, serkent, pótol, immunválasz)
2. Mozgás
- Nyújtás, hajlítás
- Erősítés
- Állóképesség
3. Energia
- Akupunktura
- Akupresszura
- Biorezonancia
- Mágnesterápia
- Fényterápia
- EM terápia
- EM sugárzás hatása
4. „Feltöltődés”
- Alvás.
- Pihenés.
- Relaxálás.
- Öröm.
5. Társadalmi berendezkedés
- Egészségügyi ellátás
- Táplálkozás tudomány
- Mezőgazdaság
- Ipar (mezőgazdaság feldolgozó ipara, más ipari termelés)
- Környezetvédelem, környezetszennyezés
- Stb.
Ezen felsorolás önkényes és lehet vitatkozni hogy mit keresnek itt
egyes címszavak. Egyrészt nem állítom, hogy hibamentes ez az összeállítás, amit létrehoztam másrészt szabad benne javítani, szabad átdolgozni.

Mint gyógyszerész és mint elsősorban az egészséggel foglakozó szakember engedjék meg, hogy ennek a kvadránsnak a vizsgálódásakor csak szorosan az 1. ponttal foglalkozzam.
Engedjék meg nekem, hogy gyógyszerész létemre ne a gyógyszerekkel kezdjem a vizsgálódást, hanem a táplálkozással és annak hatásaival. Sokszor a gyógyszerek „állapotot stabilizáló” hatásaira azért van szükségünk, hogy a nem megfelelő táplálkozással és életvitellel okozott károkat „kényelmesen” és „egyszerű módon” (gyógyszer bevétellel) meg tudjuk oldani.
Nézzünk egy-két egyszerű példát.
A)
Azért táplálkozunk, hogy az elfogyasztott táplálékból energiát nyerjünk. Energiát testünk elsősorban a sejtjeinkben lévő mitokondriumban termel. A tudósok szerint ez a sejt részecskénk az első bizonyíték arra, hogy az egynél több a kettő, azaz összefogással mindig könnyebb, mert állításuk szerint a mitokondrium az ősidőkben egy különálló baktérium (saját egyedi, egyláncú DNS-sel rendelkezik) volt, amely először volt képes arra, hogy szőlőcukorból energiát nyerjen és ezzel együtt széndioxidot termeljen (kémiai egyenlettel felírva: C6H12O6 + 6 O2 = 6 CO2 + 6 H2O + Energia /ATP-adenozintrifoszfát/). Viszont a sejtalkotóvá válásával egy nagy ívű fejlődést indított el.
Tehát bennünk a tápanyag nem tud szabadlángon elégni, hanem irányított biokémiai reakció formájában történik meg.
2009-ben hallottam Prof. Dr. Perjési Pál-tól (a pécsi egyetem gyógyszerészi kémia tanszékének az intézetvezető egyetemi tanára), hogy számára a biológiai élet tömör megfogalmazása az, hogy az oxigént hogyan tudja az élő szervezet aktiválni, illetve az aktivált oxigént kordában tartani /egy másik megfogalmazásban a biológiai élet alapja az, hogy a sejthártya két oldala között fenn áll-e potenciál (energia) különbség – a fennálló potenciál különbség mérhető mintegy -69mV/).
Ha az oxigént (O2) nem kellene aktiválni, akkor nem lenne élet, mert szabad lángon minden elégne egyből. De tudjuk tapasztalatból, hogy a fa, szén, gáz, benzin stb. elégetéséhez először kell egy kis aktiválás /gyufa, szikra, felhevítés stb./, hogy a reakció beindulása után „szabadon” elégjen. Az oxigén aktiválása annyit tesz, hogy az oxigén molekuláról egy kis energia segítségével eltávolítunk egy elektront. Az így létrejött elektronhiányos vegyületet nevezzük „szabadgyök”-nek. Azokat az anyagokat, amelyek a szabadgyököket „kordában tartják” nevezzük antioxidáns vegyületeknek.
A legismertebb antioxidáns a vízben oldódó aszkorbinsav, vagy C-vitamin (magyar feltalálója: Szent Györgyi Albert),a legszemléletesebb antioxidáns védő hatás az, amikor egy gyümölcssalátában található almára citromlevet öntünk. Mint tudjuk, ha az almát ketté vágjuk rövidesen megbarnul, mert az almasavat eloxidálja a levegő oxigénje. Az oxidált almasav barna színű. Viszont a citromlében lévő C-vitamin ( az antioxidáns tulajdonsággal rendelkező aszkorbinsav) reakcióképesebb az oxigénnel, mint az almasav, tehát a gyakorlatban addig nem fog a gyümölcssalátánkban az alma megbarnulni, amíg a C-vitamin feláldozza magát a levegő oxigénjével szemben. Ha elfogy, akkor megbarnul a gyümölcssalátánk.
A szervezetünkben az antioxidáns vegyületek ugyan így áldozzák fel magukat a szabadgyökökkel szemben, azaz a biokémiai láncreakcióban résztvevő elektronhiányos vegyületekkel szemben (kémiai oldalról ez úgy történik, hogy a vegyületben lévő kettőskötés megszűnik és egyes kötésűvé válik, azaz a vegyület „szerkezete” megmarad /pl. „-CH=CH-„ –ből „–CH2-CH2-„ lesz/), ha azok az irányított kémiai reakció során mégis elszabadulnának (sajna a valószínűség számítás törvénye szerint ez be is következik).

Az antioxidáns vegyületeket nagyon sokféleképpen csoportosíthatjuk:
I. oldhatóság szerint
- vízben oldó
- zsírban oldódó
- vízben és zsírban is oldódó
II. az előállítás helye szerint
- az adott szervezet elő tudja állítani
- az adott szervezet nem tudja előállítani ( pl. szinte minden élőlény tud C vitamint előállítani, de az ember és a tengeri malac nem)
III. kémiai szerkezet szerint
- szervetlen vegyület
- szerves vegyület ( ezen belül fehérje típusú , vagy nem fehérje típusú)
stb.

A gyakorlat szempontjából az a fontos, hogy mi emberek antioxidáns típusú vegyületek közül csak a fehérje (enzim) típusúakat tudjuk előállítani (persze ha a táplálkozás során felvettük/megettük a hozzájuk szükséges építőköveket az aminosavakat /fehérjéket/ és nyomelemeket /cink, réz, vas, mangán stb/- Lásd dr. Béres József cseppje ! ).
Sajnos az összes többi antioxidáns típusú vegyületet a táplálkozás során el kell fogyasztanunk.
Melyek csak a táplálkozással elfogyasztható antioxidáns vegyületek (a teljesség igénye nélkül néhány példával) ?
- nyomelemek (pl. selen stb.)
- színanyagok
karotinoid típusúak (zsírban oldódóak): lutein, likopin, zeaxantin , bétakorotin, kriptoxantin, asztaxantin, stb.
flavonoid típusúak (vízben oldódóak-A flavonoidokat 1936-ban Szent-Györgyi Albert fedezte fel. A flavonoidok hatását tanulmányozva kezdetben C2- és P-vitamin nevet kapták, de ma már tudjuk, hogy nem vitamonok, így ezeket az elnevezéseket sem használjuk már): Citrin (citromban lévő P faktor); rutin; szőlőmag kivonat, zöldtea kivonat, piknogenol,
a leggyakoribb öt: kvercetin, a miricetin , az apigenin, a kempferol és a luteolin (a hagymafélék, a spenót, a zeller, különböző lencsefélék. a leggazdagabb forrásaink.); antocianidin típusúak (vízben oldódóak): aurantinidin, delfinidin (szőlő, áfonya, gránátalma)
polifenolok: fekete szőlő héjában található rezveratrol (különleges szívvédő hatás)
- vitaminok: A, C, E stb.
- telítetlen zsírsavak (Omega 3, 6, 9) EPA, DHA, LA stb (sejtmembránjaink épségéért felelősek)

Mint az előzőekben (őssejt terápia) is láttuk nagyon fontos, hogy mindig és minden szervünkben, szövetünkben, sejtünkben megfelelő legyen az antioxidáns szint. Ha nem megfelelő, akkor a „kordában tartás” nem megfelelő, azaz sejt, szöveti vagy szervi károsodás történhet.
Az antioxidánsok ugyan úgy mint maga a hasznos energiatermelő biokémiai folyamat egy láncot egy láncreakciót alkot. A láncban minden egyes szem fontos, mert ha hiányos a lánc, a folyamat megszakad és károsodás lesz a következménye (lásd azon kettős vak próbás negatív eredménnyel zárult orvosi vizsgálatok, ahol ÖNMAGÁBAN /minimum nagy adag C vitaminnal együtt kellett volna / vizsgálták az A-vitamint, bétakarotint és E vitamint)

Ennek ellenére kiemelnék három csoportot ebből a láncreakcióból.
Az egyik csoport ami tulajdonképpen egy vegyület a C-vitamin, vagy aszkorbinsav. Mint már említettem ez vízben oldódó anyag (zárójelben megemlítem, hogy nagyon fontosak a C vitamin sói is és az észtere is /pl. az aszkorbin palmitát, ami zsírban oldódik, azaz a membránokban, agyban is megtalálható/). A jelentőségét az adja, hogy a C-vitamin a láncreakció utolsó szeme. Tehát minden elszabadult szabadgyök végső eltüntetésében a kiürítésében, a kiválasztásában a megsemmisítésében alapvető fontosságú. A közbülső (láncreakciók) lépések minden szervben, szövetben, sejtben, sejtalkotóban lehetnek mások és mások, de a végső láncszem mindig a C-vitamin !
Másodikként a telítetlen zsírsavakat azon belül is az omega 3 zsírsavak közül kettőt az EPA-t és a DHA-t (tudományos publikációban egyre inkább azt emelik ki, hogy az élet első 5 évében fontos a nagy mennyiségű fogyasztása). Számomra két orvos véleménye döntő: dr Tinus Smits és Dr. Ládi Szabolcs szerint az EPA:DHA aránynak 4:1 , 3:1-nek kellene lenni (5 év felett ). Ezek azért fontosak, mert minden sejtünk, illetve minden membránunk stabilitásának alapjait képezik.
A harmadik csoportba a zsírban oldódó, karotinoid típusú vegyületeket emelném ki.
Fontosságuk a zsírban oldódó tulajdonságukból fakad, azaz a szervezet „raktárához” tartoznak, mert a biokémiai reakció a vizes fázisban zajlik, azaz a vízben oldott anyagok mennyisége nagyon gyorsan tud változni a szervezetünkben. Ezzel szemben a zsírban oldott anyagok mennyisége lassabban változik. Ezen anyagok mennyiségének a követése hosszabb távra szóló következtetések levonására használható. A másik nagyon fontos dolog, hogy ezen anyagok mivel zsírban, „zsíros fázisban” oldódnak a sejten belül a membránokban, sejthártyában találhatók mert ezek úgynevezett „kettőslipid” szerkezetűek. A membránok ( maga a sejteket elválasztó hártya, a „mitokondrium fala”, a sejtmaghártya, stb.) elválasztó/elhatároló funkciót végeznek a szervezetünkbe. Tehát pl. a mitokundriumban képződött szabadgyök akkor tudná a sejtünket károsítani, ha onnan kikerülne. Ezt csak a membránon áthaladva tudja véghezvinni. Tehát ha a membránunkban sok az úszkáló karotinoid típúsú vegyület, akkor a membránjaink nem átjárhatóak a szabadgyökök számára, azaz nagyon kicsi a valószínűsége, hogy átjutnak és károsodást okoznak. Viszont, ha alacsony a membránjainkban lévő antioxidáns vegyületek száma, akkor egyrészt nagyon labilisak, sebezhetőek lesznek a sejthártyáink, könnyen elvesztik védő/elválasztó funkcióit, másrészt majdnem szabadon átjárhatók a szabadgyökök, azaz a károsító anyagok számára.
Nagyon fontos dolog, hogy egyszerű spektrofotometriás eljárással a karotinoid típusú antioxidánsok a tenyér bőréből egy kék lézerfény segítségével (a Raman spektroszkópián alapszik, azaz a visszavert zöld színt mérve) megmérhetők pár perc alatt.
B)
Az első példa az energiatermeléshez kapcsolódó tápanyagokról szólt.
Véleményem szerint a táplálkozásunk alapvető problémái:
- Szeretjük az édes ízt ( a főemlősök mindenevők, de táplálkozásuk döntő része a gyümölcsök, amelyek általában édes ízűek), ezért a táplálkozásunkba bekerült a finomított cukor ( Tágabb értelemben fogalmazhatok úgy is, hogy általában szeretünk enni, ami megterheli a szervezetünket, mert aránytalan/káros mennyiségben visszük be a tápanyagot /só, szénhidrát, alkohol, fehérje stb/).
- A „jó élet” mércéje a húsfogyasztás lett, ezért sokkal több állati eredetű fehérjét fogyasztunk, mint amit a szervezetünk feldolgozni képes.
- Keveset mozgunk, így a szervezetünknek szükséges összes tápanyagot nem visszük be, mert az elhízást okozna, ezért alapvetően minőségi éhezésben szenvedünk.

Nagyon sok példát lehetne ezzel kapcsolatban felhozni. Egy olyan példát hozok fel, amit mindenki tud, ismer, de mégsem tudatosul az üzenete (talán azért, mert maga a tény is „népi megfigyelésen” alapszik és nem tudományos okfejtésen). Most a XXI. században a felgyülemlett tudást, tapasztalatot értelmesen használjuk fel !
Véleményem szerint minden huszonéves fiatal, még a fiúk is tudják, hogy ha egy csecsemő nem tud anyatejjel táplálkozni, akkor a tehéntejet 2x vagy 3x-ra higítani kell.
Vajon miért ?
A válasz a tej fehérjetartalmában van.
Az emberi tej fehérjetartalma 1,25-2,7 % ( a hivatalos csecsemőtápszerek 1,4-1,5 % fehérjetartalmúak 100 ml elkészített tejre vonatkoztatva), míg a
Tehéntej 3,3-4 % fehérjetartalmú (kecsketej is 4,1).
Gondoljunk bele a csecsemő a 1,5-2 % fehérjetartalmú táplálékkal 1 év alatt megháromszorozza a testtömegét ( 3 kg-ról 10 kg-ra). A felnőtt korban, amikor nem kell testtömeget (izomtömeget) növelni a fehérjefogyasztásunk a „jóléti” „téveszme” miatt sokkal nagyobb a kelleténél. Gondoljunk bele a vesebeteg diétája só és fehérje mentes illetve a legtöbb szervtranszplantált embernek új veséje van. A törzsfejlődés során két vesénk alakult ki, hogy jobban védve legyünk, de most a XXI. században azon igyekszünk, hogy minél előbb tönkretegyük. Az is közismert, hogy az ember só-, vízháztartása hamar fel tud borulni. A csecsemőknél és az idős embereknél ezt hajlamosak is vagyunk fokozott figyelemmel kísérni, de valahogy felnőttként magunkkal kapcsolatban ezzel nem törődünk.
A túlzott állati eredetű fehérjefogyasztásnak fő hátrányai van:
- megterheli a vesét
- a fehérje lebontás savasítja a szervezetet. A vérünk ph-ja nagyon szűk határok között változhat csak. Ezért a véren keresztül a „savas méreganyagok” nem tudnak kiürülni a szervezetünkből, lerakódnak a sejtjeinkben, szöveteinkben, ahol terhelik a sejtek, szövetek, szervek működését.
- növeli a calcium kiválasztást
A szervezetünk a vér ph-ját nagy nehézségek árán kordában tartja. Ennek gyakorlati jelei a csontok kálcium és az izmok magnézium hiánya, mert a vér gyors lúgosítását a szervezetünk a csontokból elvett kálciummal, vagy az izmokból elvett magnéziummal oldja meg.

Most rátérhetünk a gyógyszerekre és azok hatásaira.
Itt most egy abbahagyhatatlan példák sora következhetne, hogy mire és miért jók a gyógyszerek.
Mi a hatásmechanizmusuk és ez miért jó az adott szervezetnek, szervnek, szövetnek, sejtnek ?
Miért kellenek a gyógyszerek a szervezet stabilizálásához illetve az „életmentés”-hez ?
Már az elején említettem, hogy tőlem távol áll a hagyományos orvoslás invazív jellege, az akut beavatkozási módja. Ugyan akkor ezt tisztelem legjobban az orvosokban. Az egyetemen csodálattal és tisztelettel néztem azokra a hallgató társaimra, akik már az első adandó alkalommal letették azt vizsgát, amelynek a segítségével elmehettek mentőre dolgozni. A hallgatók zöme azért csinálta, hogy tapasztalatra, tudásra tegyen szert az akut életmentéssel, az akut orvosi beavatkozással kapcsolatban. Tehát a hagyományos orvoslásra nagy szükség van és a XXI. századba érve hatalmas eredményeket ért el. Ezeket mind elismerem és „megemelem a kalapomat” előtte.
Szeretném felvetni azt a lehetőséget, hogy pl. a magas vérnyomás kialakulásában az elsődleges ok, hogy pl. enzim, antioxidáns stb (táplálkozási hiba) hiány miatt nem tud a szervezet elég energiát termelni. A szervezetünk a kevesebb energia termelésre úgy reagál, hogy fokozza a véráramlást, mert a fokozott véráramlás több tápanyagot juttat el az adott sejthez, így egy adott időegység alatt több tápanyaghoz, több energiához jut (alapban így működik a szimpatikus /vészhelyzeti/ idegrendszeri aktivitásunk). Elméletileg szerintem levezethető, hogy minden egyes betegségtünet milyen okra vezethető vissza. Gyakorlatban ez lehet nehéz és költséges is.
Másrészt a hagyományos orvoslás elment egy olyan irányba, hogy a kialakult betegségtüneteket milyen gyógyszerrel, milyen külső kémiai hatóanyaggal lehet „kordában tartani” illetve az „betegség állapotot stabilizálni”, illetve az embereknek is könnyebb bevenni a „gyógyszert”, mint változtatni az ÉLETVITELen, a TÁPLÁLKOZÁSon.

Véleményem szerint a XXI.sz.-ban az látszik, hogy ez zsákutcába vezetett.
Hiába fejlődik az orvostudomány egyre több a krónikus/degeneratív (a metabolikus /az anyagcseréhez kapcsolódó/ megbetegedés: szív és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség stb; a rák; stb) megbetegedés, de ugyan így vesztésre állunk az akut betegségek közé tartozó fertőző betegségekkel szemben is. Mi a kiút a zsákutcából?
1.
Már 1968-ban Linus Pauling molekuláris biológus publikálta az orthomolekuláris koncepciót. Nem tudom id. Béres József olvasta-e Pauling publikációit, de véleményem szerint Béres József a gyakorlatban bevezette a Béres Cseppet, amely ásványianyag, nyomelem tartalmánál fogva az emberi enzimrendszerünket aktiválta/stabilizálta azáltal, hogy a táplálékból eltűnt nyomelemeket – a földek ásványianyag és nyomelem tartalma nagyon lecsökkent az intenzív mezőgazdasági termelés miatt – pótolta a szervezetünkben. Az orthomolekuláris elv ennél bővebb:
„Az orthomolekuláris orvoslás lényege a jó egészség megőrzése, illetve a betegségek kezelése olyan anyagok segítségével, amelyek a szervezetben normál esetben jelen vannak és az egészség szempontjából nélkülözhetetlenek.”
Az emberi szervezet komplex anyagcsere funkciói csak akkor működnek zavartalanul, amikor valamennyi esszenciális mikrotápanyag megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll (Mindig a legkevesebb mennyiségű anyag szabja meg a biokémiai reakció lefolyását, azaz hiába van több anyagból jóval több a szükségesnél is akár, ha egyetlen egy anyag meg hiányzik vagy minimális a mennyisége).
Az orthomolekuláris medicina a komplementer medicina része, a hagyományos gyógyszeres kezelés kiegészítő terápiája. Az orthomolekuláris medicina célja a betegségeket kiváltó okok elkerülése, illetve megszüntetése. Alapja a szervezet saját orthomolekuláris anyagainak bevitele megfelelő adagolásban és ésszerű kombinációban. Elfogadja, ha a terápia gyógyszer alkalmazását írja elő, de különös figyelmet fordít a hatás és a mellékhatás kiértékelésére. A fő csoportok, amelyekre az orthomolekuláris tápszerek épülnek:
- ásványi anyagok
- nyomelemek
- vitaminok
- esszenciális zsírsavak (telítetlen zsírsavak pl. Omega 3 zsírsavak)
- másodlagos növényi hatóanyagok

2.
Paul Clayton : Health Defence című könyve alapján létrejött egy farmakológiai alapokon nyugvó alkalmazott táplálkozástudomány a :
Pharmaco-Nutrition
A gyógyszerek a „varázspilula” koncepcióra alapozva arra lettek tervezve, hogy egy egyszerű lépést gátoljanak a betegséghez vezető, többnyire multifunkcionális folyamatokban. Ilyenkor mindig van mellékhatás kockázat és az eredményesség is kétséges.

Egy a modern orvostudományt támadó, még alapvetőbb kritika az, hogy krízismegoldó módon gyakorolják. Várnak a diagnózisig, aztán telenyomják a pácienst gyógyszerrel. Azonban, amikor valakin jelentkeznek a tünetek, az illető teste már elszenvedte a betegség okozta károkat, s ezeket a károkat nem képes a gyógyszer orvosolni csak az állapotot igyekszik stabilizálni illetve a „krónikus betegségi” folyamatot lassítani.
Tudjuk, hogy a betegségeknek hosszú lappangási ideje van, mielőtt a tünetek megjelennek és a diagnózist egyáltalán fel lehet állítani. A szívkoszorúér megbetegedés, a metabolikus szindróma, kettes típusú cukorbetegség, a rák, az Alzheimer kór, az oszteoporózis, izületi kopások, gyulladások stb nem egy éjszaka alatt alakul ki, bár a tünetek megjelenése lehet ilyen gyors. Hosszú kifejlődés az előfeltételük, mely akár éveket vagy évtizedeket is igénybe vehet mielőtt a tünetek észlelhetők lennének. Más szóval , az éppen egészségesnek tűnő emberek nagy része az „előbetegség” állapotában van. Testükben hordozzák a betegség csíráit, mely végül megjelenik és a halálukat is okozhatja.
Egy artéria kezd eltömődni, csontok vékonyodnak vagy agysejtek halnak el, s vezetnek végül elkerülhetetlenül szívrohamokhoz, csonttöréshez vagy elmezavarhoz, depresszióhoz stb.
Ez tényleg elkerülhetetlen?
Ha az előbetegség állapotára fókuszálnánk, akkor talán le tudnánk lassítani, vagy meg tudnánk állítani a folyamatot, mielőtt a klinikai fázisba lépne. Ez lenne az új orvostudomány központi kérdése, egy orvostudományé, mely az előbetegség állapotára koncentrál, vizsgálja a klinikai betegséghez vezető metabolikus (lebontó) hibákat és kijavítja azokat mielőtt az első tünetek megjelennének. Ez a megközelítés azon a tényen alapszik, hogy a test jelentős öngyógyító és regeneráló erővel rendelkezik (őssejtek?!). Ha ez nem így lenne, ízületeink és csontjaink 20 éves korunkra elkopnának, ereink 30 éves korunkra rugalmasságukat teljesen elveszítve széttöredeznének, agyunk pedig 40 éves korunkra kiégne. A legtöbb ember ennél azért tovább bírja, még jelenlegi, egészségesnek nem nevezhető életstílusa mellett is.
Kulcsfontosságú tápanyagok hiányában testünk javító folyamatai kimerülnek, és végül áldozatul esünk a bennünk működő lebontó erőknek. Az élő szövetek működése dinamikus. Látszólagos állandóságuk leplezi ugyan a párhuzamosan működő lebontás és építés állandó mozgásában lévő folyamatát. Pl. a csontok, ugyan úgy mint az izületek folyamatosan épülnek és kopnak. Ha a folyamat egyensúlyban van, a szövetek épek maradnak és fenntartható az egészség. Azonban, ha a lebontás egy kicsivel is gyorsabb mértékű, mint az építés, összességében egészséges szövetet vesztünk, és így az előbetegség napról-napra előrehalad, míg végül a klinikai betegség (tünetek) is megjelenik. Ez az oka annak, hogy megbetegszünk és idejekorán halunk meg. A javító folyamatok alulmaradnak a lebontó folyamatokkal szemben, mivel a legtöbb szervezetből hiányoznak nemcsak a szövetek javításához, hanem a lebontás lassításához is szükséges „tápanyagok” is.
Az ilyen estet, amikor a lebontás meghaladja a javítás mértékét, katabolikus dominanciának, vagy B típusú alultápláltságnak is nevezzük.
Ez nem egyes tápanyagok abszolút hiányát és az ezek okozta hiánybetegségeket jelenti, hanem többféle „tápanyag” nem elegendő mennyiségű bevitelét, amely katabolikus dominanciát, azaz kopást vagy lebontást okoz. Ez elég ahhoz, hogy néhány év alatt általános gyengeséghez, vagy halálos betegséghez vezessen.
A gyógyszerek nem képesek orvosolni az ilyen, többszörösen „tápanyaghiány” okozta betegséget.

Csak egy jól megtervezett táplálkozási program képes erre, mely specifikusan van összeállítva a regeneratív (felépítő-javító) folyamatok támogatásához és a lebontó folyamatok lassításához.
Vizsgáljuk meg a befolyásoló tényezőket:
- Nem eszünk eleget: még kb 100 évvel ezelőtt is az un. mediterrán étrenden élő emberek 3-4000 kalóriát fogyasztottak el, mert olyan nagy volt a fizikai aktivitásuk. Mivel ma kevesebbet mozgunk kevesebbet is eszünk, azaz a biológiailag aktív tápanyagokhoz nem jutunk hozzá, csak az energiát adókhoz, ami meg túlsúlyhoz vezet.
- Túl sok a feldolgozott élelmiszer, amelyekben túl sok a „káros” anyag.
- Kimerült talajok, azaz csökkent vitamin, ásványianyag, nyomelem, biológiailag aktív tartalom az ételeinkben.
- Rossz szokások: dohányzás, napozás, alkohol fogyasztás, mozgás szegény életmód, de ilyen a túlzásba vitt testedzés is ( nem megfelelő bemelegítés, nem megfelelő intenzitás és időtartam).
- öregedés és már kialakult betegségek illetve tünetek
A teljesség igénye nélkül a fontos tápanyagok:
1. C-vitamin napi szükséges adag kb. 500-1000 mg ( a feltöltött szervezetben !)
2. Karotinoidok (Béta karotin-antioxidáns, rákellenes; likopin-szívvédő, rákellenes; kriptoxantin-méhnyakrák kockázatát csökkenti; lutein-védelem az időskori vaksággal szemben; asztaxantin-javítja a gyomorfunkciót, és a termékenységet; ) napi kb 20 mg
3. Telítetlen zsírsavak (egyszeresen és többszörösen telítetlen, omega 3 /EPA:DHA=4:1/ ,6, 9 stb)
Omega 3 igény 350-500 mg (feltöltött szervezetben )
4. Flavonoidok (szőlőmag, zöldtea stb gyulladásgátlók, rák megelőzők)
5. Izoflavonok : Szójában találhatóak (pl. genisztein). Védő szerep a rákkal szemben, klimax problémák, napi 40 mg
6. Fólsav (B9 vitamin) , B6 vitamin, a vitaminnak is tekinthető betain által szolgáltatott metil-csoportok. Csökkentik a toxikus aminosav (homocisztein) koncentrációját (szívbetegség, Alzheimer kór). Növelik a stersszel, mérgekkel, rákkeltő anyagokkal, fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet, fokozzák a máj és vesefunkciókat.
7. prebiotikumok, probiotikumok: Nem megemészthető rostanyagok családjába tartozó prebiotikumok, mint az oligofruktóz és a rezisztens keményítő, a cikóriában, póréhagymában, a vöröshagymában néhány zöldségben illetve gabonafélékben. Védenek a mell-, máj-, vékony- és vastagbél rákos megbetegedéseitől illetve táplálják a jótékony, velünk szimbiózisban élő baktériomokat (probiotikumok). Napi 8 g
8. Széles spektrumú multivitaminok és ásványi anyagok, nyomelemek
9. Glukózamain, kovasav (szilikát) : megerősíti a test kötőszöveteit és segít a az ízületek, bőr védelmében.
10. Q10 vitamin : az energiatermelésben a mitokondriumokban feltétlen fontos enzim. Sajnos az életkor előrehaladtával egyes szerveinkban más-más módon csökken az előállított Q10 enzim mennyisége.
stb
11. alfa liponsav (vízben és zsírban is oldódó antioxidáns)

Ezen anyagok elsődleges forrása a helyes étrend mellett a táplálék kiegészítők folyamatos és állandóan változó (egyiket a másik után rotációs ) formában történő fogyasztása.

3.
Gerson doktor terápiája
Saját megfogalmazásomban a Gerzson terápia lényege a már említett „biológiai életjelenségen” alapszik, azaz a sejten belüli és a sejten kívüli potenciál különbség, amelynek fenntartója a K+ (kálium ion) és Na+ (nátrium ion) különböző koncentrációja. Gerson doktor megközelítésével egyetértek, azaz a betegségek oka nem a csökkent Na mennyisége a sejtek közötti térben (intercelluláris pl. vérben), hanem éppen ellenkezőleg a sejten belüli (intracelluláris) sok Na+ és csökkent K+.
Ezt a rendkívüli minőségű (bio) és nagy mennyiségű zöldség- és gyümölcs bevitellel állítja helyre (a bio K+ a sejtbe vándorol, nem marad a vérben, ahol problémát okozna).
A Gerson terápia másik lényeges eleme a méregtelenítés, a speciális kávébeöntés.